A tudomány és média kapcsolatáról egy 2006-os konferencián Baló György a következőket mondta: „Talán megdöbbentően hangzik, de nagyon nehéz elemezni a média és a tudomány viszonyát kommunikációs szempontból, mert ez a viszony egyes kísérletektől eltekintve alig létezik.” Mit gondol erről? Azóta javult valamit a helyzet itthon?

Ez volt az első hazai tudománykommunikációs konferencia, és éppen azért kértem fel Baló Györgyöt a részvételre, mert kifejezetten érdekelt a nem szakirányú média  szempontja. A 80-as évek végétől a magyar média egyre inkább elfelejtkezett a tudományról, elfelejtkezett a magyar tudósokról. Úgy gondolom, hogy azóta sokat javult a helyzet, hiszen a kétezres évek a tudomány kommunikálása szempontjából igazi fordulatot hoztak: a legkiválóbb magyar tudósok újra helyet követeltek maguknak a médiába. Ebben a Magyar Tudományos Akadémiának meghatározó szerepe volt.

Ilyen meghatározó szerephez jutott továbbá az Ön által irányított Mindentudás Egyeteme is…

Azzal próbálkoztunk, hogy újra médiaképes tudomány-termékeket állítsunk elő. A Mindentudás Egyeteme az ezredforduló médiaelvárásaihoz igazította a tudományos ismeretterjesztést, és a tudóst közvetlenül vitte oda a közönséghez. Persze, ez nem tetszett azoknak, akik számára egyfajta médiahatalmi pozíciót jelentett a tudományos információk közvetítésének monopolizálása.

Hogyan merült fel a Felsőoktatás- és tudománymenedzsment s ezen belül a tudománykommunikáció képzés létrehozásának az ötlete, milyen okok vezettek a képzés elindítására?

Ma az euroatlanti felsőoktatás radikális változáson megy át. Egy mai versenyképes egyetem egészen másképpen néz ki, mint húsz évvel ezelőtt. Ez az új helyzet olyan új ismereteket és készségeket igényelnek a vezetőktől, amelyek túlmutatnak a klasszikus tudományművelésen. A mai egyetemeken már jóval nagyobb forrástömeg fölött kell hatékonyan rendelkezni. Ez nagyon komoly szervezési és gazdálkodási tudást igényel, ami magában foglalja a menedzsment, kommunikációs és felsőoktatás-elméleti ismereteket egyaránt. Azonban jómagam vitatom a menedzsment-kultusz ezredfordulós időkből itt maradt kritikátlan alkalmazását: ma már olvasni azokat az elemzéseket is, melyek szerint éppenhogy nem menedzsereknek kell vezetniük az egyetemeket, hanem kiváló tudósoknak, professzoroknak, profi stábra támaszkodva, valamint értve a menedzselés és kommunikáció szempontjait, technikáit is.

Intézményrendszer és finanszírozás a társadalomtudományokban című tanulmányának egyik fontos megállapítása, hogy a média hatékony közvetítése nélkülözhetetlenné vált a tudományok területén is. A tudományos tartalom tehát igényli a bemutatást, azaz a tudományt is médiaképessé kell tenni?

Pontosan. Meg kell tanítanunk a közönségnek és a médiának is, mi az, hogy felsőoktatás, és mi az, hogy tudomány. Ezekben a hetekben és hónapokban az egész magyar felsőoktatás érezheti annak a kárát, hogy micsoda tévképzetek uralkodnak a magyar társadalomban, a médiában és a döntéshozók között is a felsőoktatással kapcsolatban. Az, hogy a magyar felsőoktatás drámai pénzügyi helyzetbe került, az jórészt annak köszönhető, hogy ezek a tévképzetek léteznek.

Miféle tévképzetekről van itt szó pontosan?

Állandóan azt halljuk, hogy mennyire felesleges ez a sok egyetemi képzés Magyarországon. Azt harsogja a média, hogy túlképzés van. Holott minden adat azt mutatja, hogy Magyarország a diplomások tekintetében még mindig le van maradva az Európai Uniós országoktól. Ezzel párhuzamosan Magyarországon diplomásnak lenni még mindig jó befektetés. Az egyéni életpálya előrehaladása még mindig jóval sikeresebb, ha valaki diplomát szerez. Ez a példa is rávilágít arra, hogy a felsőoktatásnak, az egyetemeknek nagyon komoly kommunikációs feladatuk van: meg kell önmagukat értetni a külvilággal, legyen olyan az általános kommunikációs pozíciónk, hogy meg is értsék, mi mit csinálunk.

A Pedagógiai és Pszichológiai Karon indult új képzés, melynek Ön a felelőse egyfajta belső megoldást kínál a problémákra azáltal, hogy felkészíti az oktatókat, az egyetemi adminisztrátorokat, és a kutatókat a menedzsment-feladatokra és médiával való sikeres kooperációra?

Így van. Sokan azt mondják, hogy medializálni kell a tudományt. Én ezzel nem értek egyet. A tudománynak meg kell tartania a klasszikus értékeit, tehát a tudományt nem medializálni kell, hanem médiaképessé kell tenni. Ez azt jelenti, hogy kompromisszumok nélkül kell alkalmaznunk a ma használatos médiaformákat. Fontos fejlemény például, hogy megszűnt a televízió monopóliuma. Hódít az internet és a mobilkommunikáció. Nekünk pedig olyan médiatermékeket kell készítenünk, amelyek ezeken az új eszközökön is megélnek, hiszen a fiatalok főként ezeket használják. Tehát nekünk beszélnünk kell a média nyelvét is, miközben semmit sem engedünk az euroatlanti tudomány elveiből.

Kiket képeznek pontosan ezen a képzésen? Újságíróknak tanítanak tudományos ismereteket, vagy kutatóknak kommunikációs készségeket?

Mi senkit sem akarunk újságíróvá képezni, nem erről van szó. Nem tudományos újságírókat oktatunk, hanem olyan embereket, akik már benn vannak az akadémiai világban. A képzés leglényegesebb pontja tehát, hogy ez kifejezetten diplomával, mesterszintű illetve ötéves egyetemi oklevéllel rendelkező kollegák számára indult.

Pontosan milyen előzményei voltak a képzésnek?

Még 2006-ban indítottunk útjára egy tanfolyam jellegű képzést, egy pályázati program keretében a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködésben. Nagyon jó tapasztalataink voltak, hiszen közel száz kutató és felsőoktatásban dolgozó kapott ilyen ismereteket és a visszajelzések pozitívak. Ekkor már kidolgoztuk a képzés tananyagi elemeit, amit most továbbfejlesztve alkalmazunk, a legújabb felsőoktatás-menedzsment és tudománykommunikációs kutatási eredmények alapján. A visszajelzések szerint ez sikerült, hiszen a hallgatóink között már most ott vannak egyetemi adminisztrációban dolgozók, kutatók, doktorandusz hallgatók, és ott vannak például a kutatásfejlesztésre orientált magáncégek vezetői is. Tehát látszik, hogy meg tudtuk szólítani azokat, akiknek szántuk ezt a képzést.

Miért érdemes ezt a képzést választani?

Mert egy nagyon átalakuló helyzetben olyan ismereteket nyújt a kollégáknak, amelyek közvetlenül hasznosulnak a munkakörükben és a személyes életükben is. Következésképpen olyan ismeretcsomaggal találkoznak, amivel egyébként ilyen formában rendszerezetten sehol nem találkoznának, hiszen itt szociálpszichológusok, kommunikáció-kutatók, jogászok, oktatáskutatók, oktatás-gazdaságtannal foglalkozók, oktatástörténészek, kommunikációs szakemberek is tanítanak. Ebből is látszik, hogy ez egy igazi interdiszciplináris képzés, nem pedig egy szűk körnek az ügye. Nem véletlen, hogy egyetemünk három karáról érkeztek az oktatóink.

Innen az egyedisége az egész képzésnek…

Pontosan. Ráadásul a képzés párosul egy olyan kutatási és szolgáltatási programmal, amelyhez érdemes csatlakozni. Először is ehhez a képzéshez kapcsolódik Magyarország vezető felsőoktatási rangsorelemző műhelye. Április végén pedig elindítunk egy rangsor tudásbázis és tanácsadási szolgáltatást is. Szeretnénk célzott felsőoktatási vezetői tanácsadást indítani, egyfajta „coaching”-ot a gyakorló felsőoktatási vezetőknek. Harmadikként említem, hogy a TÁMOP kutatóegyetemi alprojekt keretében tavasszal megjelentetjük Magyarország első tudománykommunikációs évkönyvét is.

A hallgatók milyen szakirányok közül választhatnak?

Három szakmai modulja van a képzésnek. Az első a tudománykommunikáció, a második a felsőoktatás és kutatás menedzsment, a harmadik modul pedig minőségbiztosítás és felsőoktatás-kutatás.

Milyen létszámmal indul el a képzés?

Ez egy kiscsoportos intenzív képzés. Jelenleg 11 hallgatónk vesz részt ebben az első csoportban. Jóval több jelentkező volt, ők majd szeptembertől kapcsolódnak be a képzésbe, hiszen akkor is indul majd évfolyamunk. De a 15 főt nem fogjuk meghaladni, hiszen így lehet intenzív műhelymunkát végezni.

A kommunikációfilozófia gyakorlata című tanulmányában írta, hogy „Az interaktivitás a web-alapú oktatás lelke.” Mennyire lesz, az új képzés interaktív?

Három interaktív modulunk van. A menedzsment tárgyaknál közvetlen interaktivitású tréningeket tartunk. A tudománykommunikáció esetében konkrét kommunikációs termékek előállítása folyik. Továbbá a korábban jelzett szakmai aktivitásokban, tehát a rangsorokkal kapcsolatos szolgáltatások esetében, a tudásbázis bemutatásában, és a honlap készítésében is kifejezetten szeretnénk támaszkodni a nálunk tanuló kollégák munkájára.

Hogyan képzeli el a képzés további jövőjét? Lesz alapszak belőle?

Jelenleg mi egy posztgraduális képzést formálunk. Azonban az ELTE TTK keretében szeptembertől mesterszintű természettudományos kommunikációs képzés indul, szűkebb körnek, kifejezetten reálszakos hallgatóknak, ebben mi is közreműködünk.

Ön szerint a képzés javíthat a felsőoktatás és tudomány mai helyzetén? Továbbmegyek: javíthat Magyarország pozícióján a nemzetközi tudományversenyben?

Abban bízom, hogy javítani fog az egyetemek, tudományos intézmények társadalmi beágyazódásán és javítani fog a mai kommunikációs és menedzsment versenyhelyzetben az általános pozícióinkon. Külön hasznos lehet, hogy ha jól végezzük a feladatunkat, akkor a szakmai munkánk angol nyelvű megjelenése révén fel tudjuk tenni a nemzetközi rangsorok és a nemzetközi tudománykommunikáció térképére Magyarországot.

Kellner Gergely
Forrás: ELTE Online